Végzett kántorok névsora
Máté János

A Kántorképző története

1965-től 1990-ig    1990-től napjainkig  

Előzmények és kezdet

Részletek Csomasz Tóth Kálmán - Gárdonyi Zoltán Énekreform és kántorképzés c. írásából *

    Egyházunk énekügyi reformja az új gyülekezeti énekeskönyv 1948-ban megjelent próbakiadásával döntő szakaszba lépett. Ezzel csaknem teljesen egyidejűleg, az egyházi és állami feladatok különválasztásának a folyományaként a kántorképzés ügye különvált a tanítóképzéstől. A különválasztás után a hazai római katolikus, evangélikus és baptista egyházak folyamatosan gondoskodtak azoknak az egyházzenei képzéséről, akik a kántori szolgálatra vállalkoztak. Ezzel szemben a hazai református kántorképzés feladatát azóta mind ez ideig megszakítás nélkül egyedül a debreceni református gimnázium helyi tanterv szerint működő (zenei) tagozata látta el. Már az 1950-es évek folyamán kitűnt, hogy a református kántorképzésnek ez a formája főleg azért nem győzheti országos viszonylatban az utánpótlást, mert a kántori képesítést gimnáziumi tanulmányok elvégzéséhez köti, holott a gyülekezetek legtöbbjében egyre inkább olyanok vállalták a kántori szolgálatot, akik gimnáziumi érettségitől függetlenül igényeltek volna egyházzenei kiképzést.   

Ennek az igénynek a kielégítésére - a debreceni gimnáziumban rendszeresen folyó kántorképzésen túl - az egyházkormányzat különféle szervei az ország több helyén időszakos, illetve alkalmi kántori tanfolyamokat rendeztek. Legutóbb 1958-tól 1961-ig a Konventi Elnökség rendezett Fóton, a Magyarországi Evangélikus Egyházzal együttesen három télen át minden alkalommal négy hónapos, bentlakásos kántori tanfolyamot. A fóti tanfolyamon végzett munka jó alkalmat adott annak a felmérésére, hogy az énekügyi reform és a kántori szolgálat terén kialakult új helyzet milyen tantervi és módszerbeli követelményeket állít fel. ...
    ... a tanfolyam ... folytatására irányuló megmozdulások 1961 óta eredménytelenek maradtak, ... s így négy álló esztendeig a debreceni gimnáziumi kereteken kívül minden egyéb református kántorképzés szünetelt.

    Azok az egyhetes kántori összejövetelek, amelyeket a Dunamelléki Egyházkerület 1957 óta minden nyáron megrendezett, rövidségüknél és egyéb körülményeiknél fogva alig nyújthattak többet, mint azonos szolgálatot vállalók találkozásának és sommás eligazításának, valamint egyházi kórusművek megismerésének a lehetőségét.

    Ilyen előzmények után hirdette meg a Zsinati Elnökség a f. év június 21-július 10. közötti időre a debreceni Kollégiumban tartott kántori tanfolyamot. Az előkészítő bizottság a tanfolyamot előbb ötheti időtartamra tervezte, hiszen még ez is alig egyharmad részét tette volna ki a fóti, háromlépcsős tanfolyam egyetlen lépcsőjének. A három hétre történt összevonás még aggályosabbnak látszott, bár az aggályok utóbb több vonatkozásban eloszlottak. Sok résztvevő élet- és munkaviszonyai aligha engedték volna meg, hogy az illetők több mint egy hónapot kizárólag egyházzenei tanulmányokkal töltsenek. A gyülekezetek sem nélkülözték volna szívesen ennyi ideig azt, akit gyülekezeti érdekből, sőt némelyik esetben éppen a gyülekezet költségére küldtek a tanfolyamra. A tanulás irama sem lett volna veszélytelen ekkora ideig olyanok számára, akik nem zsenge koruktól fogva edződtek hozzá a naponkénti, naphosszat tartó zenei foglalkozásokhoz.
    ... A résztvevők egymástól igen különböző képességeit egyébként ennek a tanfolyamnak a keretein túl országos viszonylatban is fennálló adottságnak kell majd tekinteni. Ez viszont a kántorképzés bármilyen, jövőbeli keretei között alkalmazandó tanítási módszerekre nézve különleges eljárásokat tesz majd szükségessé.

    ... Kérdés, hogy ilyen munkaütem mellett mennyi időbe telik, amíg egy átlagos képességű egyén a kezdettől eljuthat a kántori szolgálat kifogástalan elvégzéséhez szükséges zenei képzettségig. Erre a kérdésre a szolgálatot vállalók egymástól igen nagymértékben különböző adottságai folytán még csak hozzávetőleges választ sem lehet adni. A kántori szolgálatra való felkészüléshez szükséges idő mennyisége attól függ, hogy ki-ki milyen fokról indul, és milyen iramban képes haladni. Éppen ezért a rendszeres kántorképzés során azt is figyelemmel kell majd kísérni, hogy ki-ki két tanfolyam közötti időben mekkora előhaladást tett az öntevékeny tanulás terén. Csak ennek a számbavételével, nem pedig automatikusan kerülhet egy-egy résztvevő magasabb fokú csoportba. ... úgy látszik, hogy a jövőben két különböző szintű kántori képesítést kellene rendszeresíteni. Az egyik szint a gyülekezeti énekvezéri jogosítvány lenne, amit azoknak lehetne megadni, akik énekhangjukkal és harmóniumjátékukkal képesek a gyülekezeti éneklés vezetésére. A másik szint lenne a tulajdonképpeni kántori képesítés, amihez az énekvezéri jogosítvány követelményein felül az istentiszteleti orgonajátékra, valamint az egyházi énekkarvezetésre való felkészültséget is meg kellene követelni. A kántori képesítés új szabályozása annál is inkább sürgős, mert a kérdés törvényes rendezésének kizárólag az lehet az alapelve, hogy a kántori szolgálatnak rendes munkaviszonyban való ellátására csak erre képesített, illetve jogosított személyek alkalmazhatók.
    A magyar református kántorképzés egyetemes újjászervezése mellett nem hanyagolható el a régi képesítés alapján működő, újabb tanfolyamot nem végzett kántorok továbbképzési alkalmainak a megrendezése. Itt főleg olyan összejövetelekre gondolhatunk, mint amilyen pl. a Dunamelléki Egyházkerület által az idén is megrendezett "Egyházzenei hét" a tahi lelkészüdülőben. Ezek az összejövetelek a jövőben azt a feladatot is vállalhatják, hogy az öntevékeny tanuláshoz is segítséget nyújtanak. ... Az ilyen tájegységenként és időszakonként rendezendő tanfolyamokra hárulna a kántorképzés alapfokú, előkészítő része, míg a debreceni kollégium mind a helyi hagyományok, mind pedig a Kollégium által nyújtott kedvező tárgyi feltételek folytán a rendszeres magyar református kántorképzés állandó otthonává válhatnék. Fel kell vetni újra azt a gondolatot is, hogy esetleg egy másik, országos viszonylatban kevésbé periférikus fekvésű egyházi intézményben is rendszeresen nyíljék alkalom a kántorképzésre. Ez a tagozati és területi differenciálás egyrészt bekapcsolná a kántorképzést az egész magyarországi református egyház vérkeringésébe, másrész szükségessé tenné a különböző fokú és különféle helyeken működő tanfolyamok munkatervének összehangolását.
    ...az oktatásra vállalkozókat össze kellene hívni olyan alkalmakra, amelyeken az egyházzenei szemlélet terén még fennálló eltéréseket egybe kellene hangolni az országos szakmai vezetéssel.

* Református Egyház (1965) 219-222., Hagyomány és haladás. Bp., 2003. 149-155.

1965-től 1990-ig

    Ebben az időszakban a kántorképzés egy nyári tanfolyam keretében, Magyarországon csak Debrecenben zajlott.
Ezekben az években a tanfolyamvezetők: Gárdonyi Zoltán, Sepsy Károly, Berkesi Sándor, Kurgyis András és Fekete Károly. Az ő javaslataikkal és észrevételeikkel lassan kikristályosodott a nyári kántorképzők minden mai jellemzője. Itt született meg az első tantárgyfelosztás, ami először öt, majd három hétre vonatkozott, itt alakult ki a végleges tanterv is.
     Észrevételek, javaslatok 1969-ből a kántorképzéssel kapcsolatban:

   „Az ígért egyházzenei vezérfonalat első alkalommal tudtuk a hallgatók kezébe adni. A tavalyival szemben „az orgona ismerete” tantárggyal bővült az órák száma. A zárókonferencián az előadói testület kifejezésre juttatta azt a kérelmét, hogy az újonnan jelentkezőket az előadó testület valamelyik tagja meghallgathassa mielőtt a tanfolyamra jönne. …jónak látja a bizottság - ott, ahol szükséges – a tanfolyam kezdetén megvizsgálni a már tanfolyamot hallgatott növendékek évközi előrehaladását… …a következő kántorvizsgai tárgyakat ajánlatos állandósítani: 1. gyülekezeti ének, 2. orgona vagy harmónium, 3. zenei ismeretek, 4. himnológia, 5. karvezetés. …az előadótestület javasolja a kántori bizonyítvány megszerzését harmóniumon is. „

1969.

   A Kántorképző tanárai a Debrecenben kialakított alapelvek és szellemiség jegyében tanítanak ma is.
   A debreceni kántorképző tanfolyamon 1976-tól folyamatosan átlagosan száz fő volt a jelentkezők létszáma. A tanulni vágyók között sok hallgatónak volt igénye arra, hogy az ország más részein is látogathatók legyenek a Kántorképző tanfolyamok. Ennek hatására és a magas tanulói létszám miatt az a döntés született, hogy 1990-től a Kántorképző kettős székhelyű tanfolyammá válik. Debrecenen kívül a másik székhely Budapest lett. Változás volt a korábbiakhoz képest az is, hogy a kántorképző kiegészült kántor továbbképző tanfolyammal is.

 1990-től napjainkig

   1990-től a református kántorképző tanfolyam kezdetben két székhellyel működött. A debreceni mellett 1990-ben Máté János vezetésével megalakult a budapesti kántorképző is. 1991-től ismét kibővült a tanfolyam pápai székhellyel, Veres Györgyné vezetésével. 1993-tól 1997-ig Sárospatakon, majd 1998-tól napjainkig Debrecen helyett Miskolcon is tartanak kántorképző tanfolyamokat Berkesi Sándor, Szűcs Endre, Kárpátiné Berkesi Boglárka vezetésével. A Felvidéken Mórocz Ildikó vezet református kántorképző tanfolyamot. Kórusuk, a Martosi Goudimel Kórus hallható a következő felvételen: Máté János: a 380. dicséret feldolgozása.
    A budapesti kántorképző vezetője ebben az időszakban Máté János, majd halálát követően: 1998-tól Vizi István, Tarnóczyné Varga Csenge és a 2006-os évtől Barta (Gyülvészi) Beáta a tanfolyam vezetői. Az utóbbi három vezető, és többen , a budapesti nyári tanfolyamon tanító tanárok közül Máté János volt növendékei. Az ő szellemi hagyatékának birtokában adják át az új növendékeknek azt a szellemiséget, szeretetet, türelmet, szakértelmet és Istenbe vetett hitet amit tőle tanultak.
 

    2005-ben került megrendezésre az országos Kántorképzős Találkozó Debrecenben. Erre az ünnepségere minden 1965 és 2004 között végzett kántort és egyházzenészt szeretettel meghívtak. A négy évtizede folyó kántorképzésre emlékezve gyűltek össze az egykori és mai tanfolyamok hallgatói és oktatói. A rendezvényen három generáció képveseltette magát. Az alapítók közül ott volt Kalocsay Ferenc fóti nyugalmazott kántor-karnagy és Sepsy Károly a Nagytemplom szintén nyugdíjba vonult orgonista-kántora. A találkozó résztvevőiből alakult kórust a jelenlegi tanárok és tanfolyamvezetők - Berkesi Sándor, Bódiss Tamás, Veres Györgyné, Kárpátiné Berkesi Boglárka, Kun Zsuzsanna, Kurgyis András dirigálták, orgonán játszott Lőrincz Katalin és Andrássyné Mátyus Gabriella. A kórus ajkán zömmel Bárdos Lajos, Osváth Viktor, Ádám Jenő, Gárdonyi Zoltán, Draskóczy László, Máté János kórusművei hangzottak fel. A rendezvényen Karasszon Dezső tartott előadást mely során a hallgatóság előtt is nyilvánvalóvá vált: az egyházzenei szolgálat lényege, hogy az istentisztelet zenei minőségét megteremtse és az orgonakíséret művészi eszközeivel a gyülekezet éneklését is erre a szintre segítse. A délután második részében Pálúr János orgonakoncertjére került sor. A számos magas színvonalú egyházzenei előadás után a résztvevők együtt emlékezhettek vissza a közösen eltöltött tanfolyamok élményeire, felidézhették saját kellemes emlékeiket. A találkozó számos résztvevőjében megszületett az óhaj hasonló alkalom ismételt megrendezésére.