Szakmai bemutatkozás
Nálam a zenei tanulmányok folytatása és a zenei képzettség megszerzése teljesen egybeesik a református kántorképzéssel.
Gyermekkoromban nem volt lehetőségem arra, hogy zeneiskolába járjak, zongorázni tanuljak. A kottát viszont egyszerre ismertem meg a betűkkel, mert szüleimet folyton kérdeztem, és nekik válaszolniuk kellett. A lakásunkban volt egy harmónium, annak segítségével be tudtam azonosítani az énekeskönyvi énekek dallamát.
12 éves koromban mentem el először a háromhetes debreceni kántorképző tanfolyamra. Jó volt másokkal együtt tanulni egy igazi református, lelki töltésű környezetben, ahol a szolfézs ismeretben és hangszerjáték terén hátrányban voltam azokkal szemben, akik évközben zeneiskolába jártak, viszont a gyülekezeti énekeket én ismertem jobban. Akkor még A, B, C és D csoportok voltak osztás nélkül; engem a B csoportba vettek fel. Következő évben C, majd D csoport következett, a D csoportot kétszer illett járni a kántorvizsga előtt. Gyakorlatilag ekkortól lett külön D1 és D2 csoport, ahogy ezt már a mostani tanfolyamokról ismerjük.
Amikor negyedszer mentem nyári tanfolyamra, a D2 csoport végén kántorvizsgát tettem (15 évesen). Ez egyszersmind a legmagasabb zenei végzettségem.
Persze a valóságban ennél többet tanultam. Még ötször mentem vissza kántortovábbképző tanfolyamra Debrecenbe, és a lelkészi tanulmányaim során öt éven át voltak énekórák a budapesti teológián, ugyanakkor orgonából is fejlődhettem Máté János keze alatt. Magánszorgalomból megtanultam furulyázni. Rádióból, magnóról, hanglemezről sok zenei felvételt meghallgattam, zenei témájú könyveket, cikkeket olvastam, Tahiban és Kölkeden a zenei heteken rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem és szereztem a tanítás közben. 26 éves koromban eljutottam Amerikába, ahol egy évig liturgikát és himnológiát tanultam, de az egy év kevés volt arra, hogy bármilyen végzettséget szerezzek. Arra azonban elegendő volt, hogy Máté János a budapesti teológián maga mellé vegyen tanársegédnek a lelkész-növendékek harmóniumjáték oktatásában. Lelkipásztori munkám mellett immár három évtizede tanítok a kántorképző tanfolyamon: eleinte harmóniumot, később éneket, majd himnológiát oktattam. A zenetörténet tanítására is fel szoktak kérni, de ezt azért nehezen vállalom, mert amikor én kántorképzős voltam, ez még nem volt oktatott tárgy, és máshol sem tanultam zenetörténetet.
A tanításon kívül próbálkoztam énekírással, oratorikus művek fordításával is.
Szakmai bemutatkozásom lényege az, hogy a kántorképző tanfolyamokon a zenei ismereteken túl a református énekek szívből való éneklését is megtanulhattam, és az énekek szeretetét igyekszem magam is továbbadni.
Vizi István