Máté János – alapító


MJ-tablo2

Máté János, a kántorképző tanfolyamok „lelke” – visszaemlékezés

Máté Jánosról már sokan írtak cikket, tanulmányt, életrajzot. Képzett muzsikus, orgonaművész, tanár, egyházzenész volt, akinek egyénisége, szaktudása, puritán református hitvallásossága, zeneszeretete, emberszeretete, Isten-szeretete, egyház-szeretete egy egész nemzedék életébe beleivódott és tovább él bennük. Akár Kálvin-téri orgonistaként, akár teológiai professzorként, akár gimnáziumi énektanárként vagy zenei szervezőként ismerte valaki őt, úgy látta, hogy azon az egy területen 100 százalékot teljesít, minden tudását adja.

Amikor a kántorképző tanfolyamokkal kapcsolatosan emlékszünk vissza rá, akkor sincs ez másképpen.

Máté János a magyar református egyházzene sokféle területén dolgozott, alkotott, tanított. Éppúgy megtalálta a hangot (nemcsak szó szerint), akár a Lónyai Gimnázium diákjait tanította, akár a leendő lelkészeket és vallástanárokat oktatta a Budapesti Teológián, én mégis úgy látom, hogy leginkább a kántorképzés jelentett neki igazi örömet. Nyilván sokat számít az, hogy a kántorképző tanfolyamokra olyanok jelentkeznek, akik szeretnének megtanulni énekelni, orgonálni, vezényelni, míg az előbb említett közép- és felsőfokú oktatási intézményekben az ének csupán egy a kötelező tantárgyak között, amit a diákok jelentős része szívesen ki is hagyna. A kántorképzőkön viszont Máté Jánosnak is kevesebb időt, energiát kellett az éneklés megszerettetésére fordítania, ide úgy érkeztek a diákok, hogy már otthon „be voltak oltva” a zenetanulás vágyával és az Istent dicsőítő református énekek elsajátításának készségével. Itt a kezdők tanítását átadhatta másnak, ő maga a magasabb szintű csoportokat taníthatta összhangzattanra, orgonajátékra és karvezetésre. Meg kell jegyeznünk, hogy az egészen kezdők tanítását soha nem tartotta rangon alulinak, azt is szívvel-lélekkel végezte, de a tudása legjavát azoknak adhatta át, akik már bizonyos szintre eljutottak az ismeretekben.

Bár az országos tanfolyamoknak Debrecenben nem ő volt a vezetője, a szervezési, előkészítő munkákban éppúgy kivette a részét, mint a tanfolyam ideje alatt a tanításban. Később, amikor az egyházkerületek vették át a kántorképző tanfolyamok évenkénti megrendezését, mondhatnánk, nem is igen jöhetett szóba más vezető, mint Máté János, aki a legnagyobb igyekezettel látott neki a munkának. Mindenképpen arra törekedett, hogy a dunamelléki (budapesti) kántorképző tanfolyam egyenes folytatása legyen a korábbi országos (debreceni) tanfolyamoknak, a megszerzendő kántori képesítő vizsga ugyanazoknak a követelményeknek feleljen meg, mint korábban. Felhasználva szerteágazó kapcsolatait, megkereste a megfelelő embereket a tanításra. Levelezett, telefonált, kottákat sokszorosított kézírással és fénymásolással, harmóniumokat szerzett az új helyszínre, a Ráday Kollégiumba, megszervezte a tanfolyamközi vasárnapok kórus-kiszállásait, biztosította a Kálvin téren a záróhangverseny helyszínét és színvonalát. Szívügyének tekintette azt is, hogy a határon túli magyar református kántorok ugyanúgy megkapják a szükséges képzést, mint a határon inneniek. Ezt egyrészt úgy segítette, hogy lehetővé tette az erdélyi, felvidéki, kárpátaljai jelentkezők részvételét a dunamelléki tanfolyamon, támogatást szerezve az ő képzésükhöz, másrészt pedig megszervezte a délvidéki Feketicsen az eleinte csak két hetes keretek között működő kántorképzést az ottani magyar református gyülekezetek számára.

A kántorképzős diákok úgy emlékeznek vissza Máté Jánosra, hogy ő volt a tanfolyamok „lelke”: nem olyan tanár volt, aki megtartotta az órát és távozott, hanem mindig lehetett hozzá menni kérdésekkel, kérésekkel. Nem küldött el senkit a fáradtságára hivatkozva, hanem örült, ha segíthetett. Munkatársai is úgy emlékeznek rá, mint igazi barátra, lelki testvérre, akivel jól lehetett együtt dolgozni.

Csak sajnálhatjuk, hogy munkájának ezt a részét kevesebb, mint egy évtizedig végezhette.

Ha testben már nem lehet közöttünk, emlékét őrizzük, munkájáról mindegyik tanfolyamon megemlékezünk, hátrahagyott kórusműveit minden évben elővesszük és műsorra tűzzük.

Hálás szívvel emlékező diákjai és munkatársai nevében

Vizi István